Kezdőlap
Nem tudom, hogy találtál ide, de örülök, hogy itt vagy! Üdvözöllek! 
Úgy sejtem, vagy a jóga, vagy az erőnléti edzések kalauzoltak ide. Esetleg az a reményed, hogy valaki olyan legyen az edződ, aki még emlékszik, milyen is elkezdeni edzeni.


Az anti tálentum

(csak akkor olvasd el, ha van időd. Ha sietsz, olvasd el a jobb füleket, meg az órarendet és gyere órára :)

Valójában én sem kettlebell oktató nem akartam lenni, sem jóga oktató, sem tacfit, meg flowit, meg clubbell meg egyébként is :D
És látod, most itt vagyok. És ehhez semmi köze az anyukám könyvespolcán 20 évvel ezelőtt talált jógás könyvnek, meg az egyetemi egy szem jógaórának. Még csak annak sem, hogy három éves koromban állandóan az öregeket tornáztattam, és mindenkinek mozgásos tanácsokat osztogattam állítólag. Tesi órán ebből semmi nem mutatkozott.

Kétfalábas, merev, nulla labdaérzékkel és mindenféle egészségügyi problémával megáldott gyerek voltam. amit sokszor lustaságnak diagnosztizáltak. Mostanra azért közelebb kerültünk a valósághoz, csak rendes diagnózis nincs hozzá, csak mindenféle tünetek. Mindenesetre lustaság kizárva. Helyette rosszul záródó szívbillentyűk, túlszarusodott bőr, ami miatt nem tudtam izzadni, vérképzési elégtelenség és miegymás, ami tutira ahhoz kell, hogy ne is akarj sportolni semmit, mert az a hirtelen feltűnő szürke köddel és ájulásközeli élménnyel jár.

Harcolni azt viszont tudtam, és cselgáncsoztam egy rövid ideig még elsőben (hahaha), illetve próbálkoztam a taichival meg a kungfuval egyetemen, de mindig rosszul lettem, és kendóztam öreglányként is egy ideig. Mindenhonnan van érmem vagy valami fighting spirit díjam. Küzdeni tudok.) 

Egy durva féreértés az oka mindennek
Fura véletlenek összjátékának köszönhetem, hogy edző vagyok, és egy durva féreértésnek, hogy jógaoktató. Ezek a véletlenek, és borzalmas félreértések viszont arra kényszerítettek, hogy belső késztetést érezzek arra, hogy tudással pallérozzam fel magam, hogy a tudás vértezetemmé válljon. Jógaiskolából ki, jógaiskolába be. Jógaworkshopról ki, erőnléti workshopra be. Magyarország, Olaszország, Japán, Amerika, Anglia mindenfele a tudásért mentem. Ezzel telt az utóbbi négy évem. Merthogy én 34 évesen kezdtem el egyáltalán komolyabban valami sporttal foglalkozni. 

A pedigrém
(azért azt hadd mondjam el, hogy a fatális félreértés előtt volt még egy lépés. 
(Az első lépés) Nem én akartam edző lenni, hanem a férjem. De neki segédedzőre lett volna szüksége. Akkor elvégeztem a kettlebellt. Akkor kitalálta, hogy valami mást is kellene tanítani, mert annyi vállproblémás és mozgásproblémás van nálunk, hogy az életveszély. Kitalálta, legyek jógaoktató.
(Aztán követte a második lépés) Nem akartam jógaoktató lenni, de már regisztrált, fizetett, és a repülőjegy is az orrom előtt volt. Ekkor mentem ki Amerikába a Clubbell jógát megcsinálni. Bár én mondtam, hogy semmi közöm a jógához, véletlen, hogy ott vagyok, azt akarták, hogy képviseljem a stílust egész európában. Nem akarták elhinni, hogy nem értettem semmit a jógából, ezért
(A harmadik lépés) gyorsan beíratkoztam a Mandala Jógastúdió Gerincjóga, Hatha kezdő, Hatha haladó jógaoktató képzésükre.
(A negyedik lépés)Mellette gyorsan letalpaltam a sportoktatóit is.
(Innentől már nem lépések vannak, hanem futás)Majd beugrottam Varga Judithoz az Asramba egy 34, majd egy 200 órás Vinyasa Flow oktató képzésre. Közben jártam Répássy Erikához Iyengárt tanulni - ezzzz a kedvenceemmmm!. Megismerkedtem Csíki Mariann legeslegjobb gyerekjóga oktatóval, így megcsináltam a 80 valahány órás gyerekjógaoktató képzést is. Hozzá egy száz valamennyi órás Kismama Flow és kisbabás jógaoktatói képzést. Persze ezek közben lettem TacFit, Clubbell, Flowfit, CST oktató. Számos jógabemutatót tartottam a világban Japán, Olaszország, London, idehaza stb, és nemzetközi szemináriumokon voltam segédedző Alberto Gallazi TacFit Európa igazgató mellett.
Nem olyan régen érkeztem meg. Mármint magamba. Eddig is imádtam tanítani, de mostmár egyre nagyobb a magabiztosságom, és egyre kevésbé borulok be, ha kioktatnak arról, hogy az általam képviselt irányzat nem is jóga, hanem sport. Aki nem látja meg benne a jógát, az soha nem jógázott. 

MoveArs poeticám
Én az edzéseket az intelligencia játékának tekintem. Hogyan tudok eljutni egy gyakorlat tökéletes kivitelezéséhez... Hogyan tudom eljuttatni a tanítványt a céljához... Hogyan tudom megértetni a testtel, hogy mit szeretnék tőle... Hogyan tudom elérni, hogy a tanítvány magáénak érezze azt, amit kérek tőle és a testétől...  

Az edzéseket felfedezésként fogom fel. Izgalmasnak találom ízekre szedni a mozdulatokat, feltérképezni és megérteni a mechanikájukat. Élvezem összeilleszteni az apró darabkákat, újra felépíteni a mozdulatokat.

Az edzést egy nyomozáshoz is szoktam hasonlítani. Fel kell tárnom a tanítvány valódi motivációit. Hogy mivel lehet rá hatni. Hogy miért mozdul úgy a teste, ahogy mozdul. Hol vannak elakadások a testében és a lelkében...

Egyik oldalról átlagos jógaoktató vagyok. A másik oldalról egy átlagos erőnléti edző. Ami különlegessé tesz, az a szenvedélyem. A tudás iránti elkötelezettségem. A feltétel nélküli figyelmem a tanítványok felé. 

Szeretem amit csinálok. Szeretem magamat képezni, hogy még jobb legyek abban, amit csinálok. A jógában, az edzéselméletekben, a sajátsúlyos és eszközös edzésekben.

Ha mindezt nem hiszed, járj utána. Az edzőteremben megteheted! :)